Schaller-Baross Ernő beszéde a CPAC Hungary 2022 konferencián

Tisztelt Főigazgató Asszony!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Konzervatív Barátaim!

Tisztelettel köszöntök mindenkit ezen a kiemelkedő eseményen. Az itt összegyűltek jelentős száma is jól mutatja, hogy a világban a konzervatív közösségek ereje tekintélyes, amely örömre és bizakodásra ad okot a közös jövőnkre nézve. Köszönjük az Alapjogokért Központnak, hogy Magyarországra hívta konzervatív barátainkat.

Az is különös öröm számomra, hogy a konzervatív erények pártolói most itt, a történelmi értékeiben oly gazdag, és előremutató fejlődésben jeleskedő Budapesten gyűltek össze, hogy válaszokat keressenek arra kérdésre, hogy miként lehetünk együtt őrzői annak a lángnak, amelyet ma Európában és annak határain túl egyre nagyobb erejű szélviharok próbálnak szakadatlanul kioltani.

Ez a láng az, amely a nyugati civilizáció örökségét, az isten, a haza és a család örök és megbonthatatlan egységét hirdeti szerte a nagyvilágban, és amelyre nemzetállamok építhetik bizakodással a jövőjüket.

Fel kell tennünk ugyanakkor a kérdést, hogy milyen viharoktól is kell megóvnunk az említett lángot. Számos nehézséggel küzd most a világ, konfliktusok és járványok korát éljük, amelyekben kiemelkedően fontos, hogy képesek legyünk hatékonyan megvédeni magunkat. Bár a világ a globalista fordulattal egy nagy, nemzetközi közösség felé vette az irányt, a szuverén nemzetállamok mégsem veszítettek jelentőségükből. éppen azért, mert legyen bármilyen vélt vagy valós gyengesége az államoknak, a nemzeti büszkeségnek és a nemzeti intézményeknek, ezek jelentik a legbiztosabb alapot a védekezésre és fennmaradásra képes, jól működő demokráciához.

Minden próbálkozás, amely a nemzeti sajátosságok elnyomására tesz kísérletet, vagy öncélúan egy lobogó alá akar terelni nemzeteket, amelyek egymástól messzemenően eltérő utat jártak be, az sikerre nem számíthat. A szuverenitás megőrzése a nemzet szabadságának záloga is, így annak túlélésével és boldogulásával is egyenértékű.

Az államok szuverenitásának joga a vesztfáliai béke óta biztosított és magában foglalja azt az alapvetést, amelyet a liberális fősodor olykor elfelejt: a saját államterületén belül mindig az adott állam törvényei, társadalmi normái és kulturális sajátosságai irányadóak, ezt pedig elidegeníteni nem lehet.

Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a törekvések, amelyek mégis ebbe az irányba mutatnak, jelen vannak egy ideje, főként itt Európában. Ennek egyik eklatáns példája a mai panelbeszélgetés másik témája, a migráció kérdése.

E tekintetben, az Európai Unióban az elmúlt években jelentős diszkrepancia mutatkozott. 2015-ben, amikor illegális bevándorlók ostromolták Európát, számos ország úgy döntött, hogy a hazájukat elhagyó, olykor mindössze a jobb életkörülmények reményében a kontinensre és annak is főként nyugati, jóléti társadalmaiba tartó bevándorlókat befogadja, és érkezésüket a népességfogyás elleni orvosságnak is tekinti.

Ez egy legitim vélemény, amely bár többünkben felvethet jogi, morális és demográfiai aggályokat, mégsem tisztünk megítélni más országok döntéseit és azok esetleges következményeit. A legtöbb, amit tehetünk, hogy a lehetséges veszélyekre felhívjuk a figyelmet és hitünk, valamint örökségünk tiszteletben tartásával akképpen cselekszünk, ahogy azt önnön nemzetünk megkívánja.

Ezt tette Magyarország is: a déli határon megállította a migrációt, megvédve ezzel nem csak a magyar embereket, de számos másik országot is.

Ezt a testtartást mi nem kívántuk és azóta sem kívánjuk másra ráerőltetni. Nem vagyunk hívei a kikényszerített kompromisszumoknak és az idegen igények kiszolgálásának, hanem egyszerűen az állami szuverenitást kiemelve megcselekedjük azt, ami a magyar emberek érdekeit szolgálja, és amire a szavazófülékben felhatalmazást adtak.  Amennyire természetes ez Magyarországnak, oly kevéssé jellemző mindez a napjaink európai intézményeire.

Példának okáért az európai unió részéről a súlyos migrációs válság magyar kezelését nem egy látható eredményt hozó, stabilitást és biztonságot adó, jogkövető magatartásként értékelték Brüsszelben, hanem azóta is pergő tűzzel támadják a konzervatív megközelítést, mely szerint egy szuverén nemzet tagjainak joga van eldönteni, hogy kikkel kívánnak együtt élni és kikkel nem.

Nem meglepő, hogy az unión belül a tagállami szuverenitás ostromlása az elfogadott jogi normák, így az EU esetében a szerződések megkerülésével történik.

Az egyre erősödő, lopakodó hatáskörbővítés következtében mi magyarok a nemzetállami erő halványulását és a szupranacionális törekvések rohamos előretörését látjuk szerte a kontinensen, amely aggodalomra adhat okot.

Úgy tűnik, mintha elfelejtették volna az unió vezetői, hogy az elődeink generációkon keresztül azért küzdöttek, hogy ne lehessen egy hatalom kezében Európa népeinek sorsa, akik a maguk sokszínűségében nemzetekként egyediek és páratlanok.

Ezzel szemben az EU a politikai realitást tagadva az agresszív közösségépítés álcája mögé bújva ma magához von számos olyan jogkört, amelynek területén fennhatósága nincsen, és ezt olykor birodalmi hangütéssel teszi, amely távol áll attól az előre mutató államközösségi eszmétől, amely az európai uniót szuverén nemzetek egybeforrt egységeként álmodta meg.

Az Egyesült Államokban már sikerült a sokszínűség egységét többször is felmutatni, és ebben főképp a konzervatívok jeleskednek.

A republikánus párt közösségformáló ereje páratlan, amelyet a hit és a hazaszeretet mozgat, irányt és támaszt nyújtva ezzel a világ konzervatív közösségeinek.

Egy másik kiemelkedően fontos eleme az amerikai konzervatív idenititásnak a család, mivel, ahogy Reagan elnök is mondta: „[…] a család mindig is a társadalom sarokköve volt. Családjaink ápolják, megőrzik és továbbadják minden következő generációnak a közös és nagyra becsült értékeinket, amelyek szabadságunk alapját képezik.”

A nagy kommunikátor szavai jól mutatják, hogy a családok a szabadság továbbélését biztosítják, amely a szuverenitás legfőbb gerince. Ezáltal válik a család a közösségek közösségévé, és annak tisztelete és megbecsülése mindig összeköti majd a konzervatívokat az óceán két partján. mindebből önök is láthatják, hogy az amerikai és magyar családpolitika prioritásai megegyeznek és ez kiváló alap arra, hogy együtt őrizzük a korábban már említett nyugati lángot.

Ezért is öröm számomra, hogy a következő percekben elismert amerikai szaktekintélyek osztják meg velünk gondolataikat a szuverenitás és migráció témájában.

Köszönjük nekik, hogy megosztják velünk gondolataikat. kérem, fogadják őket nagy érdeklődéssel!

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!