Hol hibázott az unió a vakcinabeszerzésben? – Schaller-Baross Ernő a mandinernek

Írta: Konopás Noémi, Mandiner

Jelentős hiányosságok a szerződésekben, kétértelmű szállítási határidők, gazdasági szempontok az életvédelmi szempontok előtt – Schaller-Baross Ernő szerint többek között ezek vezettek ahhoz, hogy az uniós vakcinabeszerzés elbukott. A Fidesz európai parlamenti képviselője szerint a válság után közösségi szinten is komoly önreflexióra lenne szükség az unióban.

Nemcsak Európát, hanem volt olyan nap is, amikor az egész világot megelőztük a lakosság átoltottságában. Minek tulajdonítja ezt?

Sajnos Európa átoltottság tekintetében nem áll olyan jól, mint mi, magyarok. Úgy hiszem, a magyar úttal érhettük el ezt a siker, vagyis azzal, hogy kiszélesítettük a közösségi vakcinakínálatot hatékony és bevizsgált keleti oltóanyagokkal. Kiemelkedő eredmény továbbá, hogy a jól működő amerikai vakcinabeszerzést figyelembe véve is nagyon szépen teljesít Magyarország. Ha összehasonlítjuk e tekintetben az Amerikai Egyesült Államokat és az Európai Uniót, akkor az láthatjuk, hogy a számok beszédesek: a 448 millió lakosú unióban 202,8 millió adag vakcinát adtak be, ezzel szemben a 328 millió lakosú tengerentúlon már összességében 275 milliomodik oltást is beadták a vakcinagyártók szűkebb palettája ellenére. Tehát jól látható, hogy az amerikaiaknak lakosságarányosan több vakcina jut. 

A keleti oltóanyagok beszerzése nélkül most nem nyithatott volna Magyarország, két hónappal előrébb járunk, mint az uniós országok – hallani a kormányzati szereplőktől. Jó, de például Ausztriába és Németországba nem lehet belépni azoknak, akiket ezekkel az oltóanyagokkal oltottak – mondják a kritikusok.

Ez egy, a hazai baloldal válogatott valótlanságokkal tarkított, elkeseredett riogatásai közül, amellyel a szokásos módon igyekeznek félelmet, bizonytalanságot és ellenérzést kelteni az emberekben.Az, hogy nem lehet majd nyáron külföldre utazni, az nem igaz.

Már eddig is számos bilaterális megállapodást kötött Magyarország, így a védettségi igazolvány birtokában több helyre is lehet szabadon utazni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akit a hazánkban elérhető bármelyik vakcinával beoltottak, szabadon utazhat többek közt olyan népszerű turisztikai célpontú országokba, mint például Horvátország, Törökország és Szlovénia is. Az igazolványt elfogadó országok száma a jövőben minden bizonnyal továbbra is bővülni fog, hiszen a kormány folyamatosan azon dolgozik, hogy szélesítse a beoltottak lehetőségeit a nemzetközi közegben is. Határozott célkitűzésünk, hogy a tagállamok közötti kétoldalú megállapodások eredményeként ne érjen hátrány egyetlen beoltott polgárt sem, még ha ezt az Európai Parlament, hatásköreit ismét feszegetve, a tagállamok belügyeibe beleszólva másként is gondolja.

Több bírálatot kapott a magyar vakcinaigazolvány is. 

A védettségi igazolványok kapcsán azzal, hogy nem vártunk tétlenül a felülről érkező, brüsszeli iránymutatásokra, és ennek köszönhetően már jóval hamarabb sikerült újraindítani az országon belüli turizmust és vendéglátást, mint a környező országok többsége, a nehéz helyzetbe jutott hazai turisztikai ágazat és a vendéglátás talpra állása is lehetővé válik. Ezzel gyakorlatilagsikerült megmenteni és biztonságossá tenni a küszöbön álló nyári szezont.

Láthatjuk, hogy a környező országok még kivárnak e tekintetben, de egyre inkább érezhető, hogy az unió által tervezett zöld igazolvány nem érkezik időben. Mi, magyarok leküzdöttük az igazolvánnyal kapcsolatos gyermekbetegségeket, és létrehoztunk egy nemzeti szinten kiválóan alkalmazható, biztonságos okmányt. A kérdésben tehát ismét az uniós bürokrácia vontatott tempója okozza a közösségi szintű fennakadást, így jobb, hogy a zöld igazolvány bevezetésig már rendelkezünk egy nemzeti okmánnyal, amelyre támaszkodhatunk. Mi addig is felkészültünk, amíg „nyugaton a helyzet változatlan”. Úgy gondolom, hogy az Európai Gyógyszerügynökség hamarosan engedélyezni fogja a Szputnyik-V-vakcinát is.

Ki volt a keleti oltóanyag-beszerzés ötletgazdája a magyar kormányban?

Véleményem szerint, a magyar kormányfő és a magyar kormány minden tagja a józan ész útját választotta, amikor a biztonságos és a magyar szakemberek által bevizsgált vakcinákkal egészítették ki a közösségi beszerzésen alapuló kínálatot, hiszen az azonnal hozzáférhető oltás, beadott vakcina emberéleteket ment. Kézzel fogható a 2010 óta folytatott stratégia sikere most: az ország bővítette geopolitikai mozgásterét, nem követ szolgai módon ilyen vagy olyan, kizárólagosnak tételezett irány és ez az igazi szuverenitás, a döntéshozatal stratégiai függetlensége külső erőközpontok „iránymutatásaitól”.

Megkönnyebbültek, amikor a WHO megadta az engedélyt a Sinopharm-vakcinának?

A magyar kormánynak elsősorban a hazai hatóságok, szakemberek véleményére és tudására kell alapoznia. Ezzel egyértelműennemzetközi szinten is igazolást nyert a magyar eljárás.

Nem lehet elég gyakran hangsúlyozni, hogy az a hatásos vakcina, amit már beadtak, és a magyar hatóságok által bevizsgált és engedélyezett minden egyes oltás élet menthet – származzon az akár nyugatról, akár keletről. A sikeres oltási programunknak köszönhetően már eddig is magyar emberek millióit sikerült megóvni a vírus esetlegesen végzetes következményeitől, valamint Európában az elsők között volt lehetőségünk az ország fokozatos újraindítására és a vírus előtti életünkhöz lépésenként történő visszatérésre. A WHO jóváhagyásával egyúttal a magyar baloldal kínai vakcinával kapcsolatos álláspontja is végleg megbukott.

Volt azért aggodalom? (Jöttek az ellentmondásos hírek, hogy a kínai vakcina nem olyan hatékony).

Nem. Mi, magyarok teljes mértékben megbízhatunk kiváló szakembereink tudásában. Csak ismételni tudom magam, a világ első számú egészségügyi szervezete megadta a vészhelyzeti engedélyt a Sinopharm vakcinának, így már a WHO is megerősítette: a Sinopharm-oltóanyag hatásos és biztonságos. Hazánk nem fog a koronavírus elleni védőoltásból soha ideológiai vagy politikai kérdést csinálni, hanem továbbra is a nemzeti érdekeket és az élet védelmének fontosságát szem előtt tartva adunk hatékony válaszokat korunk egyik legnagyobb krízishelyzetére.

Fel tudná vázolni röviden, hogyan zajlott és zajlik most is a vakcinabeszerzés az unióban? 

Az Európai Bizottság vakcinabeszerzési stratégiája a tagállamok nevében megkötött megállapodásokon alapult. A Bizottság az egyes oltóanyaggyártókkal megállapodott előzetesen, amely megállapodás alapján meghatározott időkereten belül, meghatározott mennyiségű oltóanyag megvásárlására szerzett jogot. A bizottság az oltóanyaggyártók kezdeti költségeinek egy részét a 2,7 milliárd eurós, úgynevezett szükséghelyzeti támogatási eszközből állta. Fontos azonban megjegyezni, hogy a gyógyszeripari vállalatokkal folytatott tárgyalások során a prioritások helytelenül lettek meghatározva, mivelmegpróbáltak alacsonyabb árakat kialkudni, előtérbe helyezve ezáltal a gazdasági szempontokat, az életvédelmi szempontok helyett.

További mulasztása volt Brüsszelnek, hogy nem foglalt a szerződésekbe semmilyen jogilag kötelező érvényű menetrendet. Ha egy gyártó nem tartotta be a szállítási határidőt, egyszerűen új szállítási céldátumot kellett kitűznie. Ami szintén rendkívül szokatlan, hogy a szerződés hatalmas anyagi értéke ellenére sem fogalmaz meg szankciót szerződésszegés esetére. Mindez hónapokkal később meg is bosszulta magát. 

Rengeteg kritikát kapott az Európai Unió a vakcinapolitikája miatt, Guy Verhofstadt például „diplomáciai katasztrófának” minősítette az eljárást még februárban. A nemzetközi sajtó is bő terjedelemben foglalkozott Brüsszel hibalistájával. Hogy látja Ön, milyen hibák csúsztak az uniós beszerzésbe?  

Az európai szintű vakcinabeszerzésre elsősorban a bizottságot hatalmazták fel a tagállamok vezetői. Ez azt jelenti, hogy az ebben elkövetett hibákért a felelősséget is a bizottság vállalja. Hibák pedig voltak, ezt Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke is elismerte egy márciusi interjúban. Bár akkor azt is mondta a járvány után ezekből készek levonni a politikai konzekvenciák. Ez azonban azon a tényen aligha változtat, hogyszámos európai polgár vált ez idő alatt kiszolgáltatottá

a közösségi beszerzés bizonytalanságának, akadozásainak és a rendszer hibáinak, mert nem állt rendelkezésre időben a megígért vakcinamennyiség. Annak okai pedig, ami miatt a bizottság nem volt képes megtenni a szükséges lépéseket igen sokrétűek. 

Miért halogatta az unió a szerződéskötést a gyógyszergyárakkal?

Ezt nagyon jó lenne tudni, de Brüsszel erről mélyen hallgat. Érdekes pont ugyanakkor az egész beszerzés körüli kommunikációban a fontossági sorrend. Az Európai Bizottság kezdettől fogva azzal érvelt, hogy nemzetközi súlyából, és a nagy vásárlókat jellemzően megillető kedvezményes helyzetéből adódóan az unió alacsony árfekvéssel juthat majd oltóanyaghoz, deezt a kérdést nem szabadott volna kizárólag üzleti szinten megközelíteni.

Úgy gondolom, hogy az uniós vakcinabeszerzés elsősorban azért bukott el, mert az unió vezetői alárendelték a beszerzés koordinálását annak a célnak, hogy mélyítsék az integrációt és tovább bővítsék az uniós hatásköröket: most az egészségügy területére.Hiba volt sokak szerint az is, hogy az uniós vezetők előtérbe helyezték az egységes beszerzést a gyorsasággal szemben. Egy olyan helyzetben, amelyben az oltás hiánya, és vele minden egyes nap késlekedés ezer meg ezer emberéletbe kerül, és egy olyan szervezet számára, amelyiknek aztán helyreállításra 750 milliárdos hitelösszeget kell mozgósítania, elsősorban nem az egységes beszerzésnek vagy az alacsony beszerzési árnak, hanem a bármi áron elérendő ellátásbiztonságnak kellett volna a meghatározó szempontnak lennie. Ennek igazolására érdemes egy kicsit utánaszámolni: mivel az Európai Bizottság a szerződéseket féltve rejti el a nyilvánosság fürkésző szeme elől, nem tudjuk pontosan mennyiért szerezték be az oltóanyagokat, így egyelőre csak találgathatunk. Ugyanakkor a Német Gazdasági Intézet (IW) és az IfO számításai szerint, ha a 16 és 20 euró közötti árral számolunk dózisonként, akkor eddig összesen hozzávetőleg 3,7 milliárd eurót költött a Bizottság a beszerzett és a tagállamokba kiszállított 208 millió adag oltóanyagra. Ezzel szemben csak Németország számára csak az első negyedévben 50 milliárd eurós veszteséget okozott az országos zárlat, és ez minden héten további 2,5 milliárd euróval nő. Tehátaz oltóanyagok beszerzésének költsége marginális szempont kellett volna legyen,

hiszen az ár nagyságrendekkel alacsonyabb összeg ahhoz képest, hogy mekkora kiesést jelent akárcsak egy hét is a pandémia miatt megbénított nemzetgazdaságok számára, nem beszélve a pénzben nem kifejezhető sorscsapásokról, emberi veszteségekről. Gondok voltak a szerződésekkel is, amit a gyártók ki is használtak: lassították az oltóanyag-szállítást.

Megítélésem szerint az Európai Bizottság meglehetősen megkérdőjelezhető hatékonysággal tárgyalt, illetve kötötte meg az oltóanyagok beszerzésének szerződéseit, melynek az lett az eredménye, hogy gyenge helyzetbe hozta magát és tagállamait. A közzétett szerződésekben egyértelműen jelentős hiányosságok mutatkoznak, ilyenek például a kétértelmű szállítási határidők megléte vagy a szankciók hiánya. A bizottság magas fedezetű pénzügyi kockázatokat vállalt a szerződésekkel. A szállítók felismerve és kihasználva a helyzetet késedelmesen szállítanak, kifogásként a megkötött szerződésekben használt „jóindulat” szóra hivatkoznak. Az oltóanyag-szállítás lassulását a bizottság gyakorlatilag beismerte azzal, hogy két jogi eljárást is indított az AstraZeneca gyógyszergyártó ellen, mivel az nem teljesítette az EU-val kötött előzetes oltóanyag-felvásárlásról szóló szerződésekben foglaltakat: a beígért 120 millió dózis helyett a mai napig csak ennek negyedét, 30 millió adagot szállított le az unió tagállamaiba. 

Mi volt a vakcinabeszerzés ügyében az uniót érintő legkeményebb bírálat, és kitől érkezett? 

Talán a legmarkánsabb kritika Sebastian Kurz részéről érkezett a vakcinák elosztási mechanizmusa kapcsán. Az osztrák kancellár  indítványozta, hogy az állam- és kormányfők tanácsa tekintse át és tárgyalja meg az ügyet.Az osztrák kancellár „bazárhoz” hasonlította az elosztási mechanizmus gyakorlati megvalósulását,

és hozzátette, meggyőződése, hogy ha a tendencia így folytatódik, akkor hatalmas egyenlőtlenségek mutatkoznak majd az EU-ban és ez jelentős törésvonalakat okoz a tagállamok között. De talán mindennél beszédesebb, ahogy már februárban Von der Leyen elnök asszony önkritikusan fogalmazott a saját bizottságával kapcsolatban, mikor beismerte, hogy későn adták meg az engedélyeket, túl optimisták voltak a termelési kapacitások kapcsán és készpénznek vették a gyógyszergyárak ígéreteit. Ezek is azt bizonyítják, hogy a válság után közösségi szinten is komoly önreflexióra lenne szükség. Mint korábban említettem, Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke maga is úgy gondolja, a bizottság munkájáért, döntéseiért vállalniuk kell a politikai felelősséget.

A másik gyakran hangoztatott bírálat, hogy az uniós döntéshozók csak az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott vakcinákról kezdtek tárgyalni, ami „azzal járt, hogy emberek haltak meg” – írja a Politico. Miért csak EMA-által jóváhagyott vakcinákról tárgyaltak? Mit lát a háttérben? 

Már kezdetektől látható volt a például a vakcina-protekcionizmus az oltóanyag-piac feltérképezésekor. Az Európai Bizottság kizárólag a nyugati szövetségi rendszerekre támaszkodva próbált meg vakcinákat beszerezni, csökkentve ezáltal saját vásárlási mozgásterét, aminek a nap végén az oltást nélkülözni kényszerülő, uniós polgárok lettek a kárvallottjai.A keleti gyártók figyelmen kívül hagyása alapvető és súlyos mulasztás.

Mikor például az élet gyakorlatilag szinte minden területén számítunk a Kínában készülő termékekre, legyen az ruhaipari, szórakoztató elektronikai, élelmiszeripai vagy éppen orvostechnikai termék, most, amikor minden perc és élet számít, az EU illetékesei hirtelen bizalmatlanná válnak azzal a gyógykészítménnyel szemben, mellyel Kína saját állampolgárainak millióit oltja be. Ez ellentétes a magyar állásponttal, amely a nemzeti érdekek figyelembevételével és a nemzetközi nyitottságnak köszönhetően alakította ki a hazai oltási kampányt, úgy, hogy annál nem a pénz és a politikai önérzet, esetleg az ideológiai elköteleződések vezérelték a kormányt. A magyar oltási kínálat bővítését, és ezzel a járvány megtörését a nemzetgazdaság talpraállításának, a társadalmi felelősségvállalásnak, és ebből adódóan az emberélet elsődlegességének nemzeti összetartozáson nyugvó gondolata vezette sikerre.

Miért nem hozza nyilvánosságra az EU a gyógyszergyárakkal kötött szerződéseket?

A bizottság transzparenciát és átláthatóságot hirdet. Önmagát a szerződések őrének tekinti, mint az uniós polgárok védelmezőjét állítja be. Az minden esetre igaz, hogy őrzik a szerződéseket, csak nem azokat, amelyekre az Európai Parlament és általa a tagállamok polgárai felhatalmazták őket, hanem azokat, amelyekből kiderülhetne, hogy hol vétettek súlyos hibákat az oltóanyag-beszerzésnél. Átláthatóság az, ha két ország nemzetközi, tudományos konszenzusra, pozitív tapasztalatokra, és kétoldalú kapcsolati tőkére támaszkodva, gyorsan, és a helyzetnek megfelelően képes úgy együttműködni, hogy abból a polgároknak előnye származik, mint ahogy azt mi is tettük a vakcinabeszerzésnél és a védettségi igazolványok kétoldalú elfogadásával kapcsolatban.  

Folyik jelenleg bármiféle vizsgálat az EU stratégiájának átvilágítására? 

Ilyen eljárás jelenleg nincs folyamatban, bár az Európai Parlament több alkalommal megkereste a bizottságot a nyilvánosság növelésének érdekében. Én magam is nyújtottam be írásbeli kérdést ezért, azonban egyelőre nem érkezett válasz a megkeresésekre. Bízzunk benne, hogy később tisztábban látunk a kérdésben.